“Nem más, mint kereszténység”: C.S. Lewis művéről

George Marsden. C.S. Lewis’s Mere Christianity: A Biography. Princeton University Press, 2016.

Gilbert Meilaender recenziója

Egy könyv életének rajzát megírni meglehetősen különös vállalkozás, a Princeton University Press mégis valami ilyesmire szánta el magát, mikor útjára bocsátotta a „Nagy vallási könyvek élete” című sorozatát. Ezzel a kötettel, melyet a jól ismert vallástörténész George Marsden jegyez, a Keresztény vagyok olyan, egymástól meglehetősen különböző mű közé kerül, mint „A keresztény vallás rendszere” (Kálvin), Jób könyve és az Ji csing. Mivel a Keresztény vagyok a Princeton sorozat imént említett három példájához képest viszonylag „fiatal”, Marsden nem is nevezi klasszikusnak. Ha azonban arra gondolunk, hogy legalább harminchat nyelvre lefordították, és csak az elmúlt tizenöt évben több mint 3,5 millió példány fogyott el belőle angol nyelvterületen, aligha mondható, hogy ne lenne méltó tagja a sorozatnak.

Amint azt Lewis sok olvasója tudja, a Keresztény vagyok eredetileg nem egyetlen kötetként, még csak nem is írásos formában született, hanem néhány előadássorozatként, melyet Lewis a BBC rádióban tartott a II. Világháború alatt.  Az első két előadássorozat meglehetősen általános címmel – Broadcast Talks – jelent meg, szerkesztett változata azonban, mely a Macmillannél látott napvilágot az Egyesült Államokban, The Case for Christianity, a harmadik előadássorozat a Christian Behaviour, a negyedik pedig Beyond Personality címet viseli. (Minthogy többször volt rá alkalmam, hogy szerkesztőimnek jelezzem, hogy nem biztos, hogy az én véleményemet ők tudják legjobban megfogalmazni, nem kis élvezettel olvastam Marsden megjegyzését, aki azt mondja, hogy bár „a szerkesztő hosszasan győzködte” Lewis-t, mikor a Beyond Personality kiadását készítették elő, az író „semmilyen számottevő tartalmi változtatásra nem volt hajlandó”, és a cím mellett is kitartott, „jóllehet nagyon szerették volna, ha olyat választ, amely egyértelműbben fejezi ki a szöveg tartalmát.”)

Érdekes módon Marsden megjegyzi, hogy senki sem tudja, kitől származott eredetileg az ötlet, hogy e három kis könyvet egybefoglalják, és a Keresztény vagyok címet adják neki, amely aztán 1952-ben jelent meg először nyomtatásban. Lewis új előszót írt a kötethez, melyben elmagyarázza, mit ért az angol címben szereplő „puszta” kereszténység (Mere Christianity) alatt (mely kifejezéssel bizonyára a tizenhetedik századi angol teológus Richard Baxter írásaiban találkozott először). Marsden „életrajza” segítségével nyomon követhetjük e három előadássorozat sorsát és azt, miként módosította és egészítette ki őket (viszonylag jelentéktelen mértékben) Lewis, mikor egybefoglalta őket.

Miután röviden ismerteti Lewis életét, a következő nyolc fejezetben Marsden a háború kontextusába helyezi a könyvet, bemutatja a négy előadássorozatot, melyekből a könyv végül összeállt, beszámol róla, miként fogadta a nagyközönség kezdetben az előadásokat és önálló kötetekben történő publikálásukat; milyen helyet foglal el a Keresztény vagyok Lewis többi műve között, melyeket akkoriban írt; hogyan fogadták a könyvet az evangéliumi keresztény olvasók az Egyesült Államokban, valamint más keresztény felekezetek (különösen a római katolikus egyház) olvasói; ismerteti a kedvező és kedvezőtlen kritikákat, és indokát adja annak is (összesen hét okot sorol fel), miért bizonyult a könyv időtállónak.

Marsden életrajza többek között azért hasznos, mert bemutatja, miként készült fel Lewis a rádióelőadásokra, és miként dolgozta át az előadásokat könyvvé. A mellékletben azt is közli, mit változtatott Lewis, mikor a három kis könyvből létrehozta a Keresztény vagyok-ot. Az is igen tanulságos, ahogy bemutatja a könyv létrejöttét a háborús környezetben és Lewis egyéb írásait, melyeket nagyjából ugyanakkor – meglepő írói termékenysége idején – alkotott. Marsden olyan dolgokról is beszámol, amelyek ugyan aligha tekinthetők jelentősnek, mégis számot tarthatnak érdeklődésünkre. Így például elmondja, hogy a Nemzeti Főiskolai-Egyetemi Atlétikai Szövetség 2013-as „márciusi őrültség” nevű kosárlabda bajnokságán az InterVarsity Christian Fellowship Formálódó Tudós Hálózata megszervezte „minden idők legjobb keresztény könyve bajnokságát”. A szavazóknak hatvannégy könyvet kellett több fordulóban párosítaniuk úgy, hogy a két könyv közül az egyik mindig kiesett. A legjobb nyolc között a Keresztény vagyok legyőzte Isten városá-t (Szent Ágoston), a legjobb négy között pedig a Követést (Bonhoeffer). Azt is megtudjuk azonban (talán, lássuk be, némi megkönnyebbüléssel), hogy a döntőben Szent Ágoston Vallomások-ja kiütötte a Keresztény vagyok-ot.

A hetedik fejezetben olvasható kritikai megjegyzések között kissé túl nagy helyet foglal el a filozófus John Beversluis nem túl meggyőző tűnődése és Lewis „trilemmájának” (Jézus vagy Isten, vagy hazudik, vagy elmebeteg) méltatása. Jóllehet a fenti trilemma igen fontos szerepet Lewis gondolkodásában, a Keresztény vagyok-ban megfogalmazott érvek jóval sokszínűbbek, és a könyv negyedik részében (Beyond Personality) kifejtett újszerű gondolatok nagyobb figyelmet érdemelnek. Ami Lewis a nemek közti különbségekkel kapcsolatos meglehetősen hagyományos gondolatait illeti, Marsden úgy véli, hogy ha Lewis tovább élt volna, akkor a nézetei is „továbbfejlődtek volna” (bizonyára úgy, mint a legfelsőbb bíróság konzervatív bíráié). Azt azonban nem veti fel, hogy Lewis gazdasági elképzelései, melyek éppúgy konzervatívak, hasonlóképpen továbbfejlődhettek volna.

Marsden megjegyzi, hogy 1965-ben Chad Walsh, aki az elsők között írt Lewis keresztény írásairól, úgy vélte, hogy a háború után Lewis-ra „jószerével a feledés homálya borul”. Ez azonban nyilvánvalóan nem így történt, és az utolsó fejezetben Marsden fel is teszi a kérdést, miként lehet az, hogy az 1940-es és 1950-es évek összes többi ismeretterjesztő irodalmával ellentétben a Keresztény vagyok „semmit sem vesztett frissességéből.” Hét okot sorol fel, amelyeket mindenki más is megnevez, aki valaha foglalkozott a kérdéssel. Itt nem kívánom összefoglalni ezeket, csak az egyikre hívom fel a figyelmet, amelyet különösen fontosnak találok: „a Keresztény vagyok nem olcsó kegyelmet kínál.” Lewis szerint Krisztus életének részévé válni fájdalommal jár. Marsden úgy fogalmaz, hogy „mikor Lewis egyszerűen, de kérlelhetetlenül hangsúlyozza, hogy Krisztus csak akkor lakozhat bennünk, ha meghalunk régi énünknek”, akkor érzésem szerint hathatós ellenszerét nyújtja mindazon elképzeléseknek, amelyek szerint Isten azért van, hogy boldoggá és sikeressé tegyen minket. Ha Marsden életrajza a Keresztény vagyok-ról arra ösztönzi az olvasót, hogy maga is olvassa el a művet újra és újra, a kultúránkat olyannyira meghatározó énközpontúság ellenszerével találkozhat.

usflag

A cikk eredetileg a Commonweal folyóiratban jelent meg, a jogtulajdonosok engedélyezték az újraközlést a Principiumban.

 

Share Button